Települési hírek

Mosonmagyarórvár – Magdi néni kertje tovább él Mosonmagyaróváron

Dr. Németh Dezsőné utolsó éveit a mosonmagyaróvári Lengyári utcai idősek otthonában töltötte, kedvenc foglalatosságának, a kertészkedésnek hódolva. Az idős mosonmagyar­óvári özvegyasszony tavaly novemberi halála után családja koszorúmegváltást kért, s az ebből befolyó összeget az otthonnak ajánlották fel. Magdi néni kertje így továbbra is fennmarad, és a gondozásból egykori szobatársa, Tóth Jánosné Kati néni veszi ki a részét.
1930. június 21-én született Sopronban, és fiatalasszonyként költözött Mosonmagyar­óvárra dr. Németh Dezsőné. Férjéhez hasonlóan a magyar­óvári egyetemen dolgozott. Közben otthon csodálatos kertet művelt, korán megözvegyülve is. Egészségi állapota miatt 2016-ban került az idősek otthonába. Eleinte a Soproni utcaiba, aztán a Lengyári utcaiba, ahol haláláig, tavaly november 30-ig gondozták szeretettel.

– Magdi néni személyében türelmes, bölcs, csendes, elfogadó idős asszonyt ismertünk meg, akinek soha senkivel nem volt konfliktusa. Már a Soproni utcai otthonban is ültetett el saját kertjéből hozott virágokat. Itt nálunk egy kis sziklakertet alakított ki, mely kora tavasztól késő őszig virágba borult. Azt az utolsó utáni pillanatig gondozta. Mindenki tudta, hogy abba belekontárkodni csak az ő engedélyével lehet. Az adott értelmet mindennapjainak – meséli Vámosné Major Veronika, az idősek otthona terápiás munkatársa.

Giczi Erna, az idősek otthona szakmai vezetője hívta fel a napilapunk figyelmét a jó példára. Magdi néni családja koszorúmegváltást kért, s az így befolyó összeget az intézménynek ajánlották fel, hogy ott a kétgyermekes édesanya, öt­­unokás nagymama és öt déd­unokás dédnagymama emlékét megőrizzék, a róla elnevezett kertet tovább gondozzák.

Magdi nénit családja odaadó szeretettel vette körül. Mindennap látogatták az otthonban, főként tanárként dolgozó menye. Hol az egyik unoka vitte el kávézni, hol a másik ebédelni.

Az idős asszonynak közel a kilencvenedik évéhez is az élete része volt a kert, a föld, az annak gondozásával járó mindennapi mozgás. Nemcsak a növények ültetgetését, de még a kapálást, ásást sem bízta másra. Maga végezte el a nehezebb fizikai munkákat is. Szívóssága, állhatatossága találkozott az otthon vezetésének szándékaival. Szívesen kedveztek Magdi néninek, ha új eszközöket kért vagy ha öntözővizet kellett fogni, hogy állott vízzel locsolhassa szépen gondozott virágait. Ha már a végén nehezen is mozgott, akkor sem hagyta cserben szeretett növényeit. Minden kivirágzott a keze alatt. Családtagjaitól is mindig olyan növényeket kért az ünnepekre, amiket kiültethetett aztán kiskertjébe. Imádta a madarakat is, a madárcsicsergést. A Magyarország legszebb konyhakertjei versenyen többször is jutalmazták fáradozásait.

Az idős asszony példája ragadós volt. A kertészkedéshez kedvet kapott szobatársa, Tóth Jánosné Kati néni is. De mivel Magdi néni kertje „szent és sérthetetlen volt”, ezért a szobatárs amellett alakíthatta kis sajátját.

– Másfél évig laktunk közös szobában, nagyon aranyos asszony volt. Ameddig bírom magam, gondozni fogom az ő kertjét is – ígérte Kati néni.

A család 140 ezer forintot adott át az otthonnak. Ebből kertműveléshez szükséges eszközöket és növényeket is vásárolnak. Illetve készült egy tábla is a nevével.

Az otthon vezetőitől megtudtuk továbbá, hogy a Sattler-alapítványnál sikeresen pályáztak magasított ágyásokra, melyekbe majd a többi lakó is ültethet akár virágokat, akár zöldségeket.

Forrás:https://www.kisalfold.hu/kozelet/helyi-kozelet/magdi-neni-kertje-tovabb-el-mosonmagyarovaron-6787917/

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük