Kunszentmárton – Különdíjat nyertek gondozott kertjükkel a fiatalok

– Nem nagy a kertünk, de sok mindent ültettünk bele. Van benne paradicsom, fűszernövények és gyümölcsfák – meséli a most negyedikes Szűcs Luca. Az ifjú hölgy testvérével együtt a Legszebb konyhakertek verseny különdíját vehették át, tekintettel arra (is), hogy náluk fiatalabb induló közel s távol nem akadt a megyében.

Persze, a zsűri nem elsősorban a születési évszám alapján döntött, hanem azt is megnézte, mennyit dolgoztak a tesók kis kertjükkel.

– A fákon kívül mindent mi ültettünk. A paradicsomokat reggel és este locsolni kellett, hogy ne kókadjanak le. Annyira megnőttek mostanra, hogy már a fán futnak! Nagyobbak, mint én! Még mindig terem ám… – lelkesedik Luca.

– De figyelni kellett a fűszernövényekre is, ezek is szerették a friss vizet. A bazsalikom még mindig megvan, azt ki kell majd szárítani. De termesztettünk oregánót, mentát és levendulát is.

– Anya a bolognai meg a milánói spagettibe teszi a bazsalikomot meg az oregánót. Júúúj… azt a tésztát nagyon szeretjük! A mentával a limonádénkat ízesítettük – csacsogja Luca testvére helyett is.

Megtudjuk, a két lány nem véletlenül termesztett fűszernövényeket: otthonosan mozognak a konyhában. Luca például már kétszer készített csokitortát, a rántottát álmából felébresztve is megcsinálja. A pudinggal viszont még hadilábon áll, mert az mindig csomós lesz, a palacsinta megfordításkor túlságosan felrepül az égbe. Vagy máshová.

– Pedig apának mindig sikerül – sóhajt nagyot.

– A levendulát dísznek használjuk – folytatja Luca. – Az most a konyhában van, az asztalon. Az az egyik kedvenc növényem! – majd azt is elárulja, hogy csak néhányszor fordult meg a fejében, hogy lustaságból nem locsol a kertben, de végül mindig erőt vett magán és – mint a Kisherceg a rózsáját – Borival együtt megitatták „illatos barátaikat”.

– Na jó, egyszer tényleg nem tette meg, de akkor anya meg apa arra az egy napra átvette a kerti teendőket. Nem is pusztult ki egy növény sem!

– Jövőre is lesz saját kertünk! Rakunk bele paradicsomot, babot, salátamagot, ez utóbbit már meg is vettük. Jövőre is szeretnénk indulni ezen a versenyen, reméljük, akkor is elérünk valami szép eredményt! Amúgy kaptunk jutalmul permetezőt, magokat, meg a fára tehető sárga kukacelűzőt! Ezeket mind-mind használni fogjuk!

Bori, a család főkertésze

– Bori a család „főkertésze”. A kerti munka dandárját ő végezte és végzi. Jelenleg is rengeteg magonca van, szereti a fákat, az aloe verát – mesél a másik lányáról, Boriról az édesanya, Dezső Dóra. (Bori igazi kamasz, akinek éppen nem volt kedve velünk beszélgetni. Mi pedig döntését tiszteletben tartjuk.)

– A gyerekeink pici koruk óta róják édesapjukkal az erdőket, mezőket. Hamar megtanulták, mi az, ami ehető a természetben és mi nem. Ki tudja, mikor lehet erre a tudásra szükségük… Saját kaptáruk is van a gyerekeknek, csöppet sem félnek a méhektől – magyarázza Dóra, hozzátéve, nem ez volt az első esztendő, hogy a két lány önálló kiskertet gondozott.

– Évről évre nagyobb területet hasítanak le maguknak az én kertemből, egyre többet birtokolnak… Hatalmas nagy öröm a kert gondozása nekik. Ma már ott tartunk, hogy ha kapok valamilyen növényt, azonnal viszem Borihoz, aki aztán pártfogásába veszi. Az íróasztalán tartja ezeket, lassan nem lesz helye a tanulásra sem.

Joó Zsuzsa