Kisújszállás – „Nem a versenyért csinálom, imádom a virágokat”

A kisújszállási önkormányzat idén is meghirdette a „Virágos Kisújszállásért”, és az országos programhoz kapcsolódva, „A legszebb konyhakertek” kertszépítő versenyt. Az álomszép kertek győztesei a szeptemberi Kivilágos kivirradtig fesztiválon vehetik majd át díjaikat. Kovács Jánosné többszörös díjazott, idén is nevezett, mert szeretne példát mutatni a fiataloknak.

– Igyekszem rendben tartani ezt a kis udvart és a környezetemet, de nem a győzelemért neveztem, csak szeretném megmutatni másoknak is, mi mindent lehet kihozni kis ötletességgel ekkora területből is – magyarázza Kovács Jánosné, aki idén a kerti tavát is felfrissítette.

– A jó kis vizecskét vödörrel mertem ki belőle és szét öntöztem a kertben, hogy ne vesszen kárba egy cseppje sem. A tavat újraültettem virágokkal, s gyönyörű. Idén a kertemben rákattantam az évelő virágokra, minden szezonban nyílik valami. Az egynyári virágokat állandóan öntözni kell, úgyhogy nem tudnánk idén sem elmenni kirándulni, pár napra pihenni, mert rábízhatnám a szomszédokra, de az csak nem olyan, mint amikor én gondozom a kertet – mondja Esztike, aki büszkén újságolja, már neki is van méhecske legelője.

– Tavasszal először a nárciszok nyílnak, akkor csupa sárga az előkert, utána a piros tulipánok jönnek, s amikor már semmi nincs, a diófa alatti részen, a díszmák és színes búzavirágok nyílnak, jönnek is a kis stiglicek, csüngnek rajta, meg a bundásdarázs is. A liliom, írisz elvirágzott, levágtam, a hagymások felé a szomszédból kapok büdöske palántát, muskátli ágat, amit a hétvégén elültetek. Én igazándiból szabadtéri kertész vagyok, a házunkkal szembeni erdőt is gondozzuk egy szomszéddal, most gyönyörű. Nekünk ez olyan, mint a parkerdő. Így is nevezem, amikor megyek locsolni a virágokat, feltölteni a madáritatókat, ahová a különleges madarak mellett őzike is jön a legnagyobb örömömre, meg bosszúságomra, mert rittig azokat a bokrokat rágja meg, amit frissen ültettem. Most a homoktövisem, előtte a galagonyát kóstolta meg. Az itatókhoz a sárgarigó, feketerigó mellett visszatérő vendég az örvös galamb is, úgyhogy ha kinézek a konyhaablakon olyan, mintha az erdő közepén lennék. Ha kiugrok kicsit gyomlálok, kapálok, s hallgatom a madarakat.

A virágok mellett pár négyzetméteren van kertem, oda ültettem fűszerpaprikát, mert a bográcsozás a szomszédokkal rendszeres, de van pár tő paradicsom is. Jól jönnek, amikor főzünk. Vasárnap pulykanyak pörkölt volt, most birkapörkölt lesz. Ha esik az eső, kinyitjuk a garázsajtót és bent készül az ebéd, amit tízen-tizenketten fogyasztunk el. Ha az idő engedi a kis parkerdőnkbe terítünk, ha nem, a hatalmas árnyas teraszra. Érdekesség, hogy a kerti tavat olyan kövekkel, sziklákkal raktam körbe, amit valahonnan én hoztam, jó ránézni ezekre. Elmondhatom, hogy nekem tavam is, hegyem is erdőm is van. Mit akarok még? Helyben van minden – mondja nevetve Esztike, aki esténként a férjével nagyokat sétál, közben rácsodálkoznak a természet szépségeire. Kimennek a határszélig, ahol mindig ellenőrzik mennyit nőtt a búza, a kukorica, aztán megkerülve a háztömböket, hazasétálnak.

Forrás: https://www.szoljon.hu/helyi-kozelet/2024/06/nem-a-versenyert-csinalom-imadom-a-viragokat