Itt békesség van meg friss levegő, katicák és büdöskék

„Ő itt Erzsike néni, ő már nincs köztünk. Éreztem, hogy nem fogja megélni az új magaságyások átadását, ezért az egyik közösségi rendezvényen emléklapot adott át neki a legfiatalabb kertészünk, egy kis vers kíséretében. Ez a múlt. Itt meg az agrárminiszter látható, Nagy István, amikor a díjat az Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállításon átvettük” – mesélte Kinyó Pál koordinátor, a szegedi Makkosházi Közösségi Kert udvarán elhelyezett fényképek előtt állva.

Szeged impozáns közösségi kertjének története majd tíz évre nyúlik vissza, azóta több hazai díjat is bezsebelt, de még külföldről is többen érkeztek ide, hogy jó tapasztalatokat gyűjtsenek. A kertben minden olyan növény megtalálható, amely a közeli panellakások lakóinak az igényeit kielégítheti: van itt fűszerpaprika, cékla, zeller, cukkini, paradicsom, borsó, eper, de a fűszernövények mellett méhhotel, számos madárodú, és komposztáló is akad, abból kettő.

A koordinátor szerint a hely fő erejét mégsem a növények vagy a felszerelés adja, hanem az a közösség, amely köré szerveződött az évek során. Szeged északi részén, Makkosház városrész magas panelházai és a töltésoldal szegélyezte 2284 négyzetméteren terül el a kert, amelyről, ha a szerszámoskamra ajtajára fújt hatalmas graffiti nem jelezné, nem is gondolnánk, hogy egy nagyváros része.

A Szegedi Vízmű Lomnici utcában lévő telephelyének területét 2014-ben Botka László, Szeged polgármestere adta át a helyieknek, hogy ott közösségi kertet hozzanak létre. Maga az elképzelés Kinyó Pál fejében született meg, ő svájci útja során találkozott hasonlóval, és amikor hazajött, megosztotta ötletét Kozma Józseffel, a városrész önkormányzati képviselőjével.

Négy év felfutás után már sorozatban vitték el a hazai díjakat,

A legszebb konyhakertek országos pályázaton négyszer is végeztek első helyen zártkertek kategóriában, legutóbb a Civilek határok nélkül rendezvényen vehették át az Év adományozója díjat. Kezdetben tizenhat parcellát foglalt magába az udvar, mára ez negyven magaságyásra gyarapodott.

„Persze nem kifejezetten a díjak motiválnak. Egyszerűen, a mai világban, amikor nagyon egymásnak vannak feszülve az emberek, kevés az olyan hely, ahol szeretet vesz körül. Itt békesség van meg friss levegő, a fák árnyékos oldalában szinte naponta összejönnek az emberek, illetve szervezett formában rendezvényeink is vannak” – mesélte Kinyó.

A fejlődés útja a napi működés

A parcellákra akkora az igény, hogy a koordinátor szerint évről évre csak egyre hosszabb lesz a várólista. A veteményesekre elsősorban a választókörzet lakói pályázhatnak, akik nyilatkoznak arról, hogy folyamatosan ápolják, gondozzák majd a kert rájuk jutó részét. Ha három egymást követő hónapban ez nem teljesül, akkor

a szerződés szerint más kapja meg a helyet sorsolással.

Maga a terület önkormányzati tulajdon. A város biztosítja például a vizet három helyen, a fenntartó a Szeged Környezetgazdálkodási Nonprofit (SZKHT) Kft., ők segítenek be időnként a fűnyírásba is.

A közösség részére a szakmai vezetés is biztosított, Sipos József növényorvos, egyetemi tanár, agrármérnök tréningeket tart a tulajdonosoknak, néhol elég jó eredménnyel. „Annak ellenére, hogy hét négyzetméteres egy magaságyás, volt olyan, hogy 60–80 kiló paradicsom volt az egyiken pár éve” – osztotta meg velünk a koordinátor.

Az elmúlt években Olaszországból, Horvátországból, Franciaországból, a Vajdaságból és Erdélyből is érdeklődtek a hely iránt, de

az Erasmus+ programon keresztül Kínából is jártak a kertben,

amikor Szeged zöldfelület-fejlesztésével, esővíz-gazdálkodásával és egyéb zöldmegoldásaival kapcsolatban gyűjtöttek tapasztalatokat egyetemisták és oktatók.

„Tapasztalatszerzés céljából be akarunk kapcsolódni azon országok programjaiba, amelyeknek felkeltette a kert az érdeklődését. Van köztünk több nyelvet beszélő fiatal tanárnő, és ha már külföldről itt voltak, akkor megpróbálunk kialakítani olyan kapcsolatokat, amik lehetőséget biztosítanak a fiataloknak arra, hogy adott esetben később a növényápolás, a természetvédelem és a klímaváltozás kapcsán elhagyhassák a komfortzónájukat.”

Kivetették a meggyfát, és elhozták ide

A koordinátor szerint a kert fejlesztésének egyik útja ez, a nemzetközi kapcsolatok hálójának sűrűbbre szövése, de a másik a napi működésben keresendő. „Amikor megszületik egy gyerek, akkor azt sem hagyjuk magára, hanem folyamatosan a gondját viseljük, ez ugyanúgy vonatkozik a növényekre is. Ilyen példának okáért a magaságyások kezelése, ezeket kétévente le kell festeni, ahhoz pedig forrás kell. Meg kell őrizni azt, ami bele lett invesztálva.”

A Zöld Város program keretén belül 653 millió forint uniós támogatás érkezett pár éve a városba, ebből alakították ki a Makkosházi Közösségi Kert negyven magaságyását is, de hogy erre mennyit költöttek, azt maga a koordinátor sem tudta megmondani.

2021 előtt a kert még közterületnek számított, ami több nehézséget is okozott gondozóinak. Egyrészt mindenki számára nyitva állt reggel 6-tól egészen 21 óráig, másrészt a terület része volt egy kültéri fitneszpark is.

„Volt itt minden, szex, felgyújtották a komposztálót,

volt, hogy a kutyák miatt nem mertek kijönni az emberek.” Azóta mindenkinek kulcsa van, és a közösségi élet is sokkal szervezettebben működik, és burjánzik a kerítésen túl is.

„Ha eljön az ősz és a növények is nyugovóra térnek, attól még az élet itt nem áll meg. A kerten kívül is vannak programjaink, rendezvényeink, szűrővizsgálatok, van orvosi prezentáció, például az évszakban előforduló növényzet által kiváltott allergiás tünetek bőrgyógyászati kezelésének praktikáiról. A közrend, a közbiztonság is fontos téma, ezzel kapcsolatban félévente vannak előadások. Karácsonykor közösen díszítjük fel az itteni fenyőfát, a legkisebbek kapcsolják fel az égősort, majd közös ünneplés zajlik az egyik fedett helyen. Pár hete szépségversenyt is rendeztünk.”

A kert hozta össze az embereket, és bár az első időszakban többségében a szépkorúak voltak jelen, mára fiatal, kisgyermekes családok is nagy számban képviseltetik magukat, erre a parcellák kiosztásánál is figyelnek. A lelki egészségre is igyekeznek hangsúlyt helyezni, pár hónapja például egy neurológus és pszichiáter tartott előadást Női lélek, férfi lélek címen, és a pandémia alatt is sokaknak nyújtott rekreációs lehetőséget a kert.

„Összességében magára mint individuumra, mint emberre van egy pozitív hatása a helynek. Azonkívül nyilván a családon belül is egy élmény, amikor kijönnek ide. Mondok egy konkrét példát: Sándorfalván egy fiatal házaspár eladta a telkét. Nagypapa korábban vett az unokának egy meggyfát, de mivel beköltöztek Szegedre, nem tudták, hogy mit csináljanak vele, a gyerek kifejezetten ragaszkodott hozzá.

Nos, itt a meggyfa.

Felhívták az SZKHT igazgatóját, ő megadta az elérhetőségemet. Eljött az anyuka, a gyerek, hogy akkor mi legyen a fával. Igaz, huszonhatezer forintba került, hogy szakemberrel kivetessük, de itt van, látod, még van is rajta meggy.”

Nem csak a közösségépítő szerepe, a generációs különbségek csökkentése vagy a rekreáció miatt fontos az ilyen környezet. Fejleszti az együttműködési készséget, erősíti a felelősségérzetet, javítja a környék mikroklímáját, hozzájárul a környezettudatos életmód és az öngondoskodási kultúra kialakulásához, a komposztálás és újrahasznosítás révén csökkenti a szemét mennyiségét, valamint lehetőséget ad a kertészeti kultúra városi újrateremtésére.

Katicák hadrendben, büdöskék a helyükön

Egyediségével minden parcella külön történetet mesél. Van, ahol egy kerámiaangyalka őrzi a tulajdonos elhunyt szerettének emlékét, máshol meg a szomszédok gyarapították a kiskertet díszítő süncsaládot, mert a parcella gazdájának kislánya rajong értük. Az egyik helyen rögtönzött, műanyag csövekből épített „eperfa” növekszik, s mivel a helyet vegyszermentes módon gondozzák, a jó minőségű és a boltinál olcsóbb élelmiszerek előállításához számos praktika és jó tapasztalat is elterjedt itt az évek során.

Több parcellát is büdöskegát véd a bogaraktól, mint afféle természetes határ tartja távol a kártevőket, egy hölgy meg arról mesélt, hogy az útközben talált katicákat szokta összegyűjteni és elhozni ide, hogy azok küzdjenek meg a növényeket fertőző kis rovarokkal, levéltetvekkel. A növények közötti szalmázás a gaz ellen véd, utána kiváló komposzt lesz belőle.

„Mindig is szerettem volna kertet, ez a panellakásban nem megvalósítható, ezért nagyon örültem, hogy volt ez a lehetőség. Egy ideig csak álmodoztam róla, majd a szomszédunk a tettek mezejére lépett, igényelt egy parcellát. Mikor neki sikerült, én is megpróbáltam, és összejött.

Ez pont a pandémia előtt történt, egy egyéves gyerekkel iszonyat jó volt kijönni ide, és csinálni”

– osztotta meg velünk élményét egy fiatal anyuka, majd hozzátette, hogy a bezárások alatt is nagyjából csak a kert volt nekik arra, hogy átvészeljék az időszakot.

A helyi közösség jó kapcsolatot ápol a közeli óvodával is, a csoportok is gyakran látogatják a kertet, így az elmélet mellett gyakorlati ismereteket is szerezhetnek a szabadtéri foglalkozásokon. Volt olyan, hogy 120 óvodás jött ki négy turnusban, majd lerajzolták, hogy kinek mi tetszik a legjobban, és az első öt helyezett ajándék könyvet is kapott. „Valamelyik nap megállított egy fiatal házaspár az utcán, hogy nagyon szépen köszönjük. Kérdem, hogy mit. Aztán elmondták, hogy azóta is azzal a könyvvel alszik a kisfiuk, amit itt adtunk át neki a kertben, mert annyira szereti” – mesélte a koordinátor.

A szerző a Szegeder újságírója. A cikk a Szegeder és a Telex együttműködésének keretében jelenik meg a Telexen is.

 

Forrás: https://telex.hu/belfold/2023/07/12/kozossegi-kert-szeged-makkoshaz-fenntarthatosag-zold-kozosseg-lakotelep-komposztalas